Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 26., Budapest, 1992)

PÉCS SZÍNHÁZTÖRTÉNETÉNEK KEZDETI SZAKASZA 1727-1848.

A honfi szédeleg reménytelen; Fényért Sóhajt, s im álmák álsugára Csillámlik, nem melyt rég epedve vára, Követni indul azt; mert kéntelen. Elmúlt. Özönlik új élet szívére, Bájjal pirosló hajnal kél egére, Fénytelve diszlik honunk csillaga. Varázs erővel hatjá hő keblünket Gerjeszti, mint akarja, érzetünket, A művészetnek éber Angyala. így egyesülve győz a hon szerelme Mert célja egy, mert egy csak szenvedelme, Mert egyet értnek hű Magyarjai. A fény TE vagy; - mely hogy soká vezessen, S biztos vezére többnek is lehessen, ÉLŰÉN kiáltjuk - ÉLJEN LENDVAY!!! Lendvay Márto

n távozásával sajnos a Pécsi Magyar Színész Társaság sorsa is megpecsételődött. Ugyanis Lendva

yhoz hasonló tehetségű rendezőt és művészt már nem sikerült a Nemzeti Casino választmányának szerződtetni. A társulat gerince ráadásul Lendvayval együtt távozott Pécsről. Ezért sürgősen újabb csoportot kellett a nyári holtszezon alatt toborozni. Sikerült is új erőkkel felfrissíteni a társulatot, akik a vidéki nyári állomáshelyeken szoktak össze. Először Kisfaludy Sándo

r költő szíves invitálását fogadták el, aki a Balatonfüredi Színház felügyelője volt akkoriban. A pécsi társulat több hetet töltött el a Balaton partján, majd Baja és Szabadka érintésével a déli "végekf ' látogatták végig. E vándorútnak köszönhetően a pécsi tá Lat a nyári hónapokban is biztosítani tudta a megélhetésüket, de valamelyest fel is tudtak készülni az előttük álló nagy feladatra. LXXXIII