Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 26., Budapest, 1992)
PÉCS SZÍNHÁZTÖRTÉNETÉNEK KEZDETI SZAKASZA 1727-1848.
szítették. A boltozatokat Piatsek Anta l (az ismert Piatsek Józse f építőmester fia) a tervrajztól eltérően, közel fél méterrel alacsonyabbra építette. Ezért az eredeti bolthajtás kiképzésétől elálltak, és "stukaturozással" egyenlítették ki a különbséget. A főbejárat fölé sátortetős fő előtetőt építettek. Ilyen előtetős kiképzés volt a homlokzat összes nyílása fölött. A színház tetőzetét zsindelyezte az ácsmester. (Ennek kicserélését 1858-ban határozta el a város tanácsa.) Az épület két szintes volt. A bejárat után közvetlenül az előcsarnok következett, ahonnan a földszinti nézőtérre és az emeleten lévő karzatra lehetett feljutni. Az előcsarnok belső kiképzésénél több oszlopot is építhettek, mert a későbbi források oszlopcsarnoknak említik. Itt állt a ruhatár és több bejárat a földszinti nézőtérre, ahol a kor szokása szerint állóhelyek is voltak. A színpad mögött képezték ki a "kulisszákat", míg előtte a zenekari árok húzódott. Az első emeleten volt a karzat, ahol hoszszú gyalult padokon ültek a nézők. Itt volt a páholyok és a zártszékek egy része is. Összesen 22 páholy és 170 zártszék volt a színház nézőterén. Az emeleten építették ki a színészöltözőket és a festőtermet is. A belső tér kialakításánál fából készült elválasztó falakat és színpadi "schönfalat" használtak kárpittal bevonva. A földszint és az emeleti páholyok közé faragott faoszlopokat állítottak. A páholyok fölé helyezték el a gyertyatartókat, de két nagy olajjal világító csillárt is felfüggesztettek a boltozat közepére. Ezenkívül a földszinti nézőteret úgy képezték ki, hogy azt bármikor átalakíthassák táncteremmé. Nem sokkal a színház átadása után azonban a lelkendező hangulatba imitt-amott kritikai hang is vegyült. Ugyanis sorra kerültek felszínre az épület hiányosságai, ami valószínűleg az erőltetett munkavégzésnek is köszönhető volt. Az épület fűtését két kályhával próbálták megoldani, ami később tűzveszélyessé vált. Panaszkodtak a világításra is. A csillárokból az alul ülőkre csepegett az olaj, a gyertyákat pedig nem használták. Időközben megszűnt a ruhatár, így a publikum a karzatra LXVIII
