Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 26., Budapest, 1992)
PÉCS SZÍNHÁZTÖRTÉNETÉNEK KEZDETI SZAKASZA 1727-1848.
Sajnos róluk csak annyi ismert, hogy a fellépésekhez szükséges ruhák és jelmezek szőrén-szálán eltűntek. Az ügy nagy port vert fel, olyannyira, hogy a város közgyűlése tárgyalta az esetet. Néhány esztendő múlva, 1730-ban, Peter Berge r és társulata bejutott az omladozó városfalak közé, de túl sok babér nem termett számukra. A derék komédiás hónapokig csatázott a Belvárosi Plébánia akkori nagyprépostjával, Fonyó Sándorral, hogy a Fő téren (mai Széchenyi tér) tanyát vert társulata játszhasson is az akkori publikumnak. Bár a város magisztrátusa könyörületes volt Bergerhe z, azonban a szigorú katolikus erkölcsökön nevelkedett polgárság nem fogadta el a csepűrágásnak minősített produkciókat. Az első sikertelen próbálkozás után hosszú évtizedeknek kellett eltelnie, hogy újból komédiások merészkedjenek a városba. Ferdinánd Küble r és társulata törte meg a hosszú csendet, bár az ő próbálkozásaik sem múltak el bonyodalmak nélkül. A város módosabb polgárai ekkor már voltak olyan anyagi és társadalmi helyzetben, hogy lakásaikban színielőadásokat tarthassanak. Sokáig Rihme r úr híres pécsi polgár adott otthont Thália papjainak. Az 1786-os félig-meddig sikeresnek is mondható vendégszereplés után az első adatunk 1800-ból való, mikoris Joseph Lipp e eszéki német társulata kéredzkedett a városba. Ekkortól kezdve már folyamatossá váltak a német vándortársulatok pécsi próbálkozásai. Köztük hölgyek vezette komédiás csoportok is megpróbálták a pécsi közönség kegyeit elnyerni, így Eleonora Böh m többször is megfordult színészeivel a Mecsek-alján. Kezdetekben csak német társulatok kértek bebocsátást a városfalak közé. 1818 tavaszán azonban megtörni látszott a német komédiások hegemóniája, mert Balog Istvá n személyében az első magyar nyelven játszó társulat kapott játszási lehetőséget. De erről s a magyar színjátszás térhódításáról külön fejezetben emlékezünk meg. A fejlődő polgárvárosban természetes igénnyé vált, hogy minden évben a nyári (tavaszi) és a téli idény alatt több színésztársaság is mulattatta a pécsi nagyérdeműt. A reformkor LVI
