Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 26., Budapest, 1992)
PÉCS SZÍNHÁZTÖRTÉNETÉNEK KEZDETI SZAKASZA 1727-1848.
alatt ez az igény egyre erősödött. Már ezt megelőzőleg is komolyan felmerült egy önálló színiterem felállítása. Először 1815-ben Baranya vármegye rendjei kívántak a magyar színészet számára színházat biztosítani. A nemesség lelkesedése csak addig tartott, amíg a tettek mezejére lépve a szükséges anyagi hátteret is meg kellett volna teremteni. így ennek hiányában a jóval később idevetődött magyar társulatokról a vármegye vezetői igyekeztek gondoskodni. Több helyi nemes saját lakását ajánlotta fel e célra. Pécs város közönsége pedig a saját mulattatására és céljainak megfelelően kívánt önálló színházat létrehozni . A következő kísérlet, 1817 első hónapjaiban már a német színjátszók számára próbált otthont teremteni. Az egykori Pálos Rend elhagyatott templomában kívánt a város vezetősége színkört kiépíteni. A régóta eredeti funkcióját nélkülöző épületben főleg különböző élelmiszereket, majd szalmát tároltak; üzleti célokra zsidó kereskedőknek is kiadták. Volt olyan időszak, mikor katonai célokat szolgált az épület. Tehát a szentelt, s egykoron talán szebb napokat is megért ősi falak meglehetősen elvilágiasodtak. Az egyház helyi képviselőinek mindez nem szúrt szemet. Mihelyst Joseph Lipp e vándorkomédiás, aki egyébként már régóta mint "albérlő" lakott az egykori klastromban és saját költségén a templom főhajójában színpadot emeltetett, lesújtott rá Király Józse f és a Püspöki Tanács haragja. Az ádázzá váló színházi vitában az egyházi körök a Szentatya kiátkozását is kilátásba helyezték a város szenátusának, ha a blaszfémiának minősített tettől nem térnek el. A jámbor s egyébként is istenfélő magistrátus megpróbálta jobb belátásra bírni a klérust, de az ügy csak további feszültségeket és indulatokat szított. Végül maga József nádo r közbeavatkozása szükségeltetett ahhoz, hogy az egyensúly helyre álljon a város tanácsa és a püspökség között. Persze ez akkor még a polgárság vereségével végződött. Mivel a színiterem kérdését ez időben még nem tudta a város megnyugtatóan elrendezni, az ideérkező teátristák csak kevés, e célra alkalmas épületben léphettek fel. Míg az önálló LVII
