Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

gyar Színészek Szabad Szakszervezete által megállapított létszámú társulatot tartani. A társulatnak csak az lehetett tagja, aki belépett a Magyar Színészek Szabad Szakszervezetébe, vagy gyakorlatos volt, illetve olyan személy, aki a VKM-től meghatározott időre működési engedélyt kapott."' Az 1946/47. színi évadra a szakszervezet javaslata alapján már nem a Művészeti Tanács, hanem a VKM írta ki a nyilvános pályázatot. E szerint csak az nyerhette el a színigazgatói engedélyt, akit igazoltak, aki megfelelő tőkével és színházi felszereléssel rendelkezett. Amennyiben a pályázat beadása elott is színigazgatóként működött, igazolnia kellett, hogy az Országos Színészegyesület Nyugdíjintézetével és színtársulata korábbi és jelenlegi tagjaival szemben szerződéses kötelezettségeinek mindenben eleget tett. A színigazgatói engedély elnyeréséhez be kellett fizetnie óvadékképpen társulata legalább egy havi fizetésének összegét (készpénzben, aranyban, áruban vagy bank-garanciában) a Magyar Színészek Szabad Szakszervezete pénztárába. Az engedélyes színigazgató ezen felül köteles volt műsorát úgy összeállítani, hogy az évad alatt teljesített előadásoknak elsőrendű társulatoknál legalább harmincöt százaléka, másodrendű társulatoknál legalább harminc százaléka, harmadrendű társulatoknál legalább huszonöt százaléka, negyedrendű társulatoknál legalább húsz százaléka irodalmi értékű prózai előadás legyen. A pályázathoz részletes műsortervet kellett mellékelni. Ezt a feltételt azért tartották szükségesnek, mert a vidéki társulatok műsorán többnyire operettek szerepeltek. A színvonal emelése érdekében a