Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

VKM a prózai előadások előírt arányának teljesítéséhez kötötte az évi szubvenció kiadását is. Ez azonban csak kisebb javulást eredményezett, mert a színházak többsége a bevételek biztosítása érdekében a kassza-darabokat is megtartotta. Az új bemutatók előkészületeire gyakran kevés idő maradt, a három-négy próbával előkészített darabok pedig "silány kivitelben kerültek a közönség elé".^ Az 1946/47. színi évadra vonatkozó igazgatói pályázatok értékelése kapcsán a Művészeti Ügyosztály azt javasolta, hogy az állami támogatást ne közvetlenül a színigazgatók kapják, hanem hozzanak abból létre egy olyan alapot, amelyből szakképzett rendezőket és színvonalas művészeket lehetne kiküldeni az egyes társulatokhoz. Ezeket legalább az első- és másodrendű társulatokhoz kívánták kiküldeni, évenként 5-6 színdarab beállítására és betanítására. Javasolták neves prózai színészek szerződtetését, akik színvonalas munkájuk alapján gázsijukat közvetlenül az állami alapból kapták. Szorgalmazták, hogy az előadások megkezdéséig legalább két-három hetet kötelezően fordítsanak az első színdarabok betanulására. E követelmények következetes végigvitele azonban nem volt lehetséges, mert a minisztérium által biztosított szociális segélyek (fizetés céljából adott államsegélyek) nélkül a színházak működésüket el sem tudták volna kezdeni. A Művészeti Ügyosztály a fővárosi és a vidéki színigazgatók részére rendszeresen folyamodott a Pénzügyminisztériumhoz rendkívüli államsegély engedélyezéséért "a magyar színészet válságának enyhítésére".^ Az 1947/43. színi évadra a Művészeti Tanács a vidéki tár9