Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

ban, azt látjuk, hogy a kultúra olyan erős fegyverünk, hogy ennek a fegyvernek a fontosságát nem is tudjuk felmérni. Azt látjuk, hogy válság van a kultúra területén, de nem nálunk. Például Amerikában az egyetlen opera most csukta be a kapuit, mert deficites volt. Ha látjuk azt, hogy mi milyen nagy erőfeszítéseket teszünk azért, hogy a nagy tömegeknek kultúrát adjunk és milyen nagy érdeklődés van a kultúra iránt, akkor látjuk azt is, hogy ez nem véletlen eredmény, mert a kultúra fontosságát a dolgozók tömege is felismerte. Nekünk kötelességünk az, hogy ezt a kultúrát fejlesszük vidéken is. Elhatároztuk tehát azt, hogy minden színész egy-egy jó szerepével lemegy vidékre és megmutatja, hogyan kell eljátszani a darabot. Ezzel azt hisszük, új vért tudunk adni a vidéki színészet vérkeringésébe. Először meg kell teremteni valóban a vidéki színészet nívóját, ehhez hozzá kell segíteni a vidéki színészetet. A Nemzeti Színház tagjai remélem örömmel veszik tudomásul ezt a tervet, és ráérő idejükben lemennek majd vidékre megsegíteni a vidéki színészetet. Beszélni kell még a szociális részről. Tapasztaltuk, hogy a siófoki üdülő népszerű volt, de ez a népszerűség még nagyobb lehetett volna. Feltétlenül szeretnénk módot adni arra, hogy mindenki élvezhesse ezt. De nem is jelentkeztek olyan nagy számban, mint lehetett volna, ez pedig kitűnő intézmény, ez valóban olyasmi, ami nem volt és most van. A vezetés és a szellem is nagyon jő, ez valóbain nagy eredmény: a dolgozóknak az üdültetése. Itt van az Ü. B. munkája is. Meg kell mondani, hogy hálával tartozunk a munkájának. Szeretnénk azonban, ha ezt a munkát 372