Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

még jobban igénybe vennék - hogy valóban véget vessünk annak, hogy suttogások legyenek a színházban. Az Ü. B.-ben mindenki elmondhatja baját, kívánságát, mert ez az Ü. B. demokratikus intézmény, mindenkit megvéd. De figyelnünk kell arra, hogy itt a társadalmi helyzet megváltozott. Ez a pénz, amit a színház támogatásként kap, a mi pénzünk, az önző, egyéni érdekeket ki Kell kapcsolni, csak a köz érdekét szabad nézni. Feltétlenül szeretnénk a társulati üléseket megismételni. Úgy látjuk, hogy ezeknek a társulati üléseknek jó hatásuk van. Elmondhatjuk panaszunkat. De azt szeretnénk, ha ezen többen lehetnének . A színházüzemek rendszeresebbé tételére elhatároztuk, hogy az idei igazgatósági üléseket, a munkarendi üléseket megtartjuk pontosabban, mint a múltban. Megtartjuk továbbá a rendezői és a dramaturgiai üléseket is kéthetenként. A nyár folyamán sok befektetést eszközöltünk. Kijavítottuk a raktárakat. Volt rá pénzünk, mert a bevételi előirányzatnál jóval többet vettünk be, és mert az állam is nagylelkűen járt el velünk. A Magyar Színházat is rendben tartjuk, hogy egy sokkal szélesebb közönség előtt játszhassunk. A szakszervezeti jegyakció iránt és a színház bérletei iránt is óriási az érdeklődés. Tehát lesz közönségünk, csak tud junk ennek a közönségnek jó előadást adni. Valahogy meg kellene fogalmazni azt, hogy mi legyen ennek a művészetnek az esztétikai alapja, amellyel a közönség elé akarunk menni. A realista színház az egy szó, hallottunk róla, hogy csi373