Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

sokkal nagyobb szükség van, mint eddig. Azelőtt a színészek belenyugodtak abba, hogy a rendező diktálja a munkát. Sokkal többet kell ezentúl hoznia az előadásra, sokkal jobban kell érezni a szabadságukat, mint eddig érezhették. Van még egy olyan része az elmúlt szezonnak, ami kifogásolható, mert kevés volt az, amit csináltunk: ez a Nemzeti Színház Vándor Színházának a szerepe. Kettős hivatását némileg betöltötte: segítettük a vidéki színészeket és a nívót emeltük. Kevés helyen tartottunk előadást, és egy kicsit készületlenül is csináltuk a darabot. Nem vettük észre, hogy a magyar vidék Budapest környéke is. A Nemzeti Színház kötelessége a Vándor Színházat jobban beosztani, több darabot adni. A Nemzeti Színház nagyon sokba kerül az államnak. Minden megvásárolt jegy a magyar adófizetőknek komoly forintjába kerül, ezért ezeket a forintokat lejjebb kell szorítani, ezt a rettenetes ollót összébb kell húzni. Igaz, hogy nehezen, az inflációból indultunk el, és így nem kalkulálhattunk olyan pontosan, ahogy kellett volna. A jegyek túlságosan olcsók voltak. Ezért a jegyek árát most felemeltük. Ezzel ellentétben a helyzet az volt, hogy új tömegeknek akartunk játszani, akik nem tudják a felemelt helyárakat megvásárolni. További kötelességünk a művészi és anyagi selejt kiküszöbölése, mert ez a helyzet így tarthatatlan. Meg vagyok győződve, hogy amint az állam idáig is nagylelkűen támogatta a színházat, ezt a támogatást a jövőben is meg fogja adni. Ez annál inkább fontos, mert ha körülnézünk a világ371