Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

hogy még igazabban mutassuk be rajtuk keresztül az emberiességet, hogy a földi igazságot még inkább tudjuk a közönség elé tárni. Ha megnézzük, hogy Oberon és Titánia milyen emberek és ez a tündérházasság milyen lecke arra, hogy hogyan lehet megtalálni az utat az igazi erkölcshöz, az igazi szerelemhez. Amikor ezt a darabot megírta, olyan felfordulás volt, mint ma, csak nem tudták ilyen tudós módon megvizsgálni a dolgokat, mint napjainkban. A talajt elvesztették a lábuk alatt úgy esztétikai, mint morális szempontokból. Ebben a nagy rendetlenségben akart rendet teremteni, - nekünk is ez lett volna a célunk. Én azért említem ezt meg, hogy megmutassam azt az irányt, amely felé utunkon mennünk kell, erről többet le nem térünk - óriási harcok folynak a közösségért. Nekünk a legtisztább eszközökkel kell dolgoznunk. Nekünk kell megmutatni azt az utat, amely felé egyáltalán a kultúra épülhet, és ha mi sem tudunk megfelelni ennek, más nem fogja megcsinálni". Ne jelszavakkal akarjunk kultúrát csinálni, hanem azon a módon, amilyent mi választottunk: mindig újabb és újabb darabon keresztül jussunk el az igazi értékhez, amelyhez idáig még nem jutottunk el. Ha átmegyünk a munka részére - az elmúlt szezonban - akkor szomorú dolgokra is felhívjuk figyelmüket. Az egész munkabeosztásnál az eredmény az volt, hogy a színház dolgozói sokkal inkább kifáradtak, a költségek sokkal nagyobbak lettek, mint szabad lett volna. A túlóra pl. nem olyan pénz, amelyik megmarad: felesleges valami, az államnak is kárt csináltunk vele, mert a munkánkban selejt is volt. Művészi és anyagi selejt is 369