Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

ezt kell előteremteni mindaddig, míg erre külön szubvenciót nem tudunk szerezni. Ezt azonban az ottani bevételből lehetne levonni, és a fennmaradó összeg a vidéki színház rendelkezésére állna. Hogy ezt a januárban már gyakorlatban is meginduló Vándor Színházat ne idegen területnek tekintse, a Nemzeti Színház feladatának és kötelességének, ugyanakkor ambícióval, szeretettel vegyen részt mindenki, úgy mint magának a Nemzeti Színháznak a munkájában. Bartos Gyula hozzászólásában megjegyzi,, hogy nem hiszi, hogy ezzel a Vándor Színházzal segítségére lehetnénk a vidéki színészetnek, mert azáltal, hogy a Vándor Színház működik vidéken, akkor az a közönség, amely úgyis oly nehezen megy el a színházba, még inkább távolmarad azzal, hogy majd akkor mennek színházba, ha a Vándor Színház társulata játszik. Ezért úgy érzi, hogy ezzel a színészetet nem segítjük, sőt anyagilag még nehezebb helyzetbe kerülnek. Szabados Piroska közbeszólásában hasonlóképpen fejtegeti, hogy a Vándor Színház működése alatt elért jövedelem háromnegyed részét felemésztik a költségek, egynegyed részét pedig majd az igazgató vágja zsebre, és a színészek pedig, mint ahogy eddig is, még a fizetésüket sem tudják megkapni, tehát szerinte ily módon úgy véli, nem lehet a vidéki színészeten és a színészeken segíteni. A szakszervezeten keresztül kellene rajtuk segíteni. C-sak olyan igazgatónak szabadna működni, aki biztosítékot tudna nyújtani. Nem lehet csodálni, ha a vidéki előadások nívója anynyira lecsökkent, hiszen egy, legfeljebb két próbával játszanak, száltal lezüllesztik a vidéki színészetet. Azonban ezzel a Váncfor 3W