Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

Miniszter úr! A Magyar Állami Operaház erősen megrongált épületének belső munkái kevés kivétellel elkészültek. A nyári szünet folyamán még sor fog kerülni az átszakadt és az elmúlt évben az idő rövidségére való tekintettel csak ideiglenesen rendbehozott páholyfolyosók és miniszterelnök; szalon végleges helyreállítására. Jelenleg is folyamatban van a sérült tető bádogos munkák javítása. A melegebb idő beálltával folytatni kell azonban az épület homlokzati részén már az elmúlt évben megkezdett javítási munkákat. Az Andrássy út és Hajós utca sarkán számos belövés igen nagy károkat okozott a műemlékszerű homlokzat falfelületén, díszpárkányain, díszkorlátjain és az épület ornamentikus kiképzésű részein. Itt a helyreállítást nem csupán szépészeti szempontok indokolják, hanem a leszakadás veszélye. A veszélyességét teljes egészében csak akkor tudtuk áttekinteni és megállapítani, amikor a legveszedelmesebbnek látszó részt beállványoztuk, és lehetőséget találtunk a tüzetes közeli vizsgálatra. Hogy a leglelkiismeretesebben járjunk el, felkértük Fischer Józsefné Pécsi Eszter oki. mérnök-statikust, hogy Ö is vizsgálja felül a veszélyes részeket. A statikus, de más szakértők is mindenben osztották aggályunkat, és javasolták egyes veszélyes párkányrészek vasgerendákkal való kiváltását, illetve tehermentesítését. Az olasz reneszánsz főpárkány kb. 3 m-nyire áll előre a falsíktól, a párkányköveket pedig régi szokás szerint felül díszkorlát terhelte és vaskapcsok rögzítették. Leginkább pedig a kövek közötti tényleg meglévő, de statikailag nem számbavehető súrlódás tartotta a főpárkányt. A tüzérségi tűz szétrombolta 225