Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

vannak szolgáltatva a színházépületek és felszerelések tulajdo­nosainak. A színházaknál ugyanis általában szokásos, hogy a he­lyiségek után nem készpénz bért kötnek ki, hanem a befogadóké­pességhez mérten vagy az eladott jegyekből eredő jövedelem bi­zonyos százalékát állapítják meg bér fejében, legtöbbször kü­lön a helyiség és ismét külön a berendezés használata után. Ha pedig a százalékos részesedés egy bizonyos összeget nem érne el, a tulajdonosok igen súlyos - egyes esetekben napi 3-500 fo­1 Q rint - pönálét kötnek ki." A bizonytalan bevételből igen je­lentős adókat és illetményeket kellett fizetni. A Vidéki Szín­igazgatók Egyesülete már 1946-ban a VKM közbenjárását kérte a magas közterhek és illetékek mérsékléséhez. Kimutatta, hogy a nagyobb színházakat 2 500 forint napi bevétel után 770 forint, 500 forint bevétel esetén pedig 530 forint közteher és illeték 19 lefizetésére kötelezték. 1948 májusában a Vidéki Színigazgatók Egyesülete már a mi­niszterelnökséghez fordult a különböző adók és illetménytarto­zások elengedésének, illetve mérséklésének kérelmével a szín­házak súlyos anyagi helyzetére és a közterhek indokolatlanul 20 magas mertekere hivatkozva. A Minisztertanácstól a VKM-hez került véleményezésre a beadvány, amellyel azonban nem foglal­koztak, "mert a vidéki színházak átszervezése folyamatban van" - közölték az illetékesekkel. A magánszínházakra vonatkozó dokumentumok alapján az is valószínűsíthető, hogy ezekben az években több, hivatalosan is engedélyezett magánszíntársulat működött, mint amennyire igény jelentkezett és mint amennyit a gazdasági viszonyok biztosítot­17

Next

/
Oldalképek
Tartalom