Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

tak. A színvonalas teljesítményekkel jelentkező Nemzeti Színház, Debreceni Csokonai Színház és más színházak munkásműsorai sem váltották be mindenben a szervezők reményeit, pedig a közönségszervezésbe az üzemi kultúrvezetők is besegítettek. 1946. augusztus 16-án megtartott kulturvezetői nagygyűlésen szervezési akciót indítottak, amelyről a Nemzeti Színház Baráti Körének titkára 1947 februárjában megállapította, hogy a meghirdetett szervezési verseny gyenge eredménye "az általános pénzszűkén, a dolgozók érdeklődésének hiányán" és nem utolsó sorban a kul21 túrvezetők érdektelenségén múlott. Ilyen körülmények között került sor az államosításra. A budapesti magánszínházak közül 1943 májusában államosították a 22 Madách Színházat , amely ekkor már a Színművészeti Főiskolával közös igazgatásban működött, és a színészképzés gyakorló intézményének feladatát is ellátta. A fővárosi magánszínházakat a Népgazdasági Tanács 53/1949. sz. határozata alapján 1949 júliusában államosították. Az előterjesztésben indokként a magánszínházak művészi és gazdasági szempontjai játszottak közre. Művészetpolitikai szempontból biztosították, hogy a magánszínházak az 1948/49-es idényt zavartalanul befejezhessék. E célból a szóban lévő színházak fokozottabb támogatását a VKM költségvetési hitelkeretéből biztosították, s így fedezték a magánszínházak alkalmazottainak júliusi és augusztusi - szerződésben rögzített - illetményeit, amennyiben az államosított színházaknál nem újították meg szerződéseiket. Egyes színházakhoz zárgondnokot rendeltek ki, akik a VKM 20