Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

nak egy 1946 októberében írt feljegyzése szerint a műkedvelők és a hivatásos színjátszók ellentétei abból erednek, hogy a közigazgatási hatóságok nem ismerik a műkedvelők működését szabályozó miniszteri rendeleteket, és ezért nem is hajtják végre. A műkedvelőket többnyire a pártok támogatták, a közigazgatás hatáskörén kívül működtek, és ez korlátlan működési lehetőséget biztosított részükre. A helyzet az 1946/47. színi évad végéig mit sem változott. Beleznay István, debreceni igazgató is jelentette, hogy "egyik szombat-vasárnapi előadásaival egyidőben Debrecenben 28 helyen tartottak egyszerre műkedvelő előadást és műsoros táncestélyt, ahol szintén műkedvelők léptek fel. A műkedvelő előadások nézőterei zsúfoltak voltak, ugyanakkor a színház nézőtere minden előadáson kongott az ürességtől".^"

5 Ez rendszeresen ismétlődött a városban. A vidéki színtársulatok helyzetének konszolidálása, a műkedvelők és a hivatásos színtársulatok viszonyának rendezése céljából a VKM 1946 novemberében két értekezletet tartott: egyet a Művészeti Tanács, a színházi szakemberek és a Belügyminisztérium képviselőivel, egy másikat pedig a pártok, a társadalmi szervezetek és a sajtó részvételével. Az értekezletek előkészítői úgy értékelték, hogy "a magyar színházi élet válságba jutott. Míg az inflációs idők a színházak számára viszonylagos fellendülést hoztak, a stabilizáció igen nehéz helyzetet teremtett a színházak vonalán. Az aránylag magas személyi és dologi kiadásokat a színigazgatók nem tudják fedezni a nézőtéri bevételekből. Ennek egyik oka az, hogy a kalkulációt a ma14