Margócsy József: Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai, 1813-1893 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 23., Budapest 1990)

Az 1853-1893. évek

ekkoriban; később, a legtevékenyebb fiatalok - házasságuk vagy elköltözésük miatt történt - kiesése folytán a Kör élete nem folyamatos, de a következő évtizedben is vannak figyelemre méltó alkalmi felbuzdulásaik; egyik-másik tagjuk felkelti a hivatásos színészek figyelmét is (lásd pl. Eszék

i Emma esetét Ü-64). Bár a műkedvelők történet

e nem tartozik feladataim közé, az nem tagadható, hogy sikereik, hatásuk a város társadalmi életében felkeltette, szélesítette azt az igényt, amelyik a városiasodás feltételeként fogalmazta meg a színház társadalmi szükségét. Szívmelegítő érzéssel olvashatjuk ma is Riszdorfer főjegyző által megfogalmazott javaslatot, amely a régi közóhajtás sürgető szavár

a készült, egy állandó színház felállítása érdekében (lásd az 50. tételt). Az álland

ó melléknév értelmezése itt az, hogy olyah helyisége, épület

e legyen a városnak, amelyikben állandóan legalábbis áprilistól októberig - fogadhatja a színtársulatokat. Majd csak később, a kőszínház felépülése után társul ehhez az értelmezéshez az állandó színtársula

t, a folyamatosan idetartozó művészegyütte

s, amely szintén elengedhetetlen tartozéka egy magára adó, tekintélyes városnak. Egy ilyen, állandó társulatra azonban még egy évszázadot kellett várnia a nyíregyháziaknak . i Az arén

a, színkö

r, fabód

é és hasonló címszavak alatt ismert egykori épületek helyi történetét itt, elöljáróban kell és lehet röviden áttekinteni, annál is inkább, mert az itt következő adattár szövegeiben, tételeiben az épülete

k keletkezési története, fenntartási gondjai csak a főtéma mellékes 15