Kerényi Ferenc: Szeged színháztörténetének forrásai a Csongrád Megyei Levéltárban 1920-1950 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 22., Budapest)

művészeti Kamara Szegedre a 4 legkitűnőbb cseretársulatot osztotta be. (Bánky Róbert próza és zenés vígjáték, Ihász Aladár operett, könnyű vígjáték, Kardoss Géza próza és zenés vígjáték, Tolnay Andor operett és vígjáték.) Ez a cseretársulati rendszer kifogásolható volt, mert nem felváltva adták elő a prózai és zenés darabokat, és a közönség szervezése is gondot jelentett. így a közgyűlés kimondta, hogy 1940. szeptember 1jétől az állandó színtársulatot visszaállítja. Az 1940/1941. és az 1941/1942. évadban Kardoss Géza volt a színigazgató. Az opera-előadások tartása is nehézségekbe ütközött, mert a katonazenekar kiegészült a Filharmonikus Zenekarral, ez magas költséget jelentett. A fővárosi színészek is csak magas fellépési díj ellenében voltak hajlandók játszani. A színházi látogatottság gyenge volt. A társulat nyári állomáshelyein (Szolnok, Hódmezővásárhely, Szabadka) is játszott. Az 1942/1943. évadban Bánky Róbert lett a színház vezetője. Ez az évad is súlyos anyagi áldozatot jelentett a színház vezetőségének. (Sok híres fővárosi színész szerepeltetése, díszletek és ruhák előállítása.) 1941-ben a nézőtéri, 1942-ben a színházi személyzet által használt helyiségeket hozták rendbe. Közben a színpad berendezése majdnem használhatatlanná vált. 1943-ban ezt a korszerűsítést is elvégezték. 1943-ban itt szerveződött meg az ország harmadik önálló operatársulata. A háborús években a színház üzletmenete tovább romlott. A gázsik kifizetésével is problémák adódtak. A Vallásés Közoktatásügyi Minisztériumtól az ígért operai szubvenció is elmaradt.