Kerényi Ferenc: Szeged színháztörténetének forrásai a Csongrád Megyei Levéltárban 1920-1950 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 22., Budapest)

1944. március 19-től a szezon végéig az általános színházi dekonjuktúra miatt a színigazgatónak 114.000 pengő ráfizetése volt. 1944 őszétől konzorcionális alapon működött a színtársulat. Bárányi János színigazgatót követte Lehotay Árpád és Vaszy Viktor, akik vezetésével már 1945 őszén szép sikereket ért el a színház, miután a halaszthatatlanul legszükségesebb átalakítási, javítási munkákat elvégezték. 1945 novemberében a szegedi színház ügyében a város és az állam jogi helyzetét tisztázták. A Minisztertanács a szegedi Városi Színházat nemzeti színházi rangra emelte (Szegedi Nemzeti Színház). A város a tulajdonát képező színházépületet díjtalan használatra átengedte az államnak, ameddig a Minisztertanács a színház állami jellegét fenntartja. A színház fenntartási és beruházási költségeinek 80 %-át az állam, 20 %-át a város fedezi, s a város adja a fűtést és a világítást. Az új státussal új korszak kezdődött a színház életében. 17