Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Források
ment, kívántuk újra létrehozni, most újat akarunk alkotni magunk jeléül, hogy nem nyom nélkül haladott az idő felettünk, s bebizonyítandók, hogy kívánatét értjük (helyeslés). Balga lenne az, ki eddigi fáradozásainkat mint nem korszerűeket hibáztatná, mert csak könnyelmű gyermekhez illik elhányni gondolatlanul mivel bír, s előtte a távolban lebegő légképek után kíváncsian kapkodni (helyes); s annak, ki remények után vadászva elhanyagolná azt, mije van, hamar unalmára válnék a hő óhajtás tárgya, mihelyt birtokába jutna, s újabb, még távolabb tárgyak kecsegtetnék vágyait. Bizonyára azt, mivel bírunk, óvni első kötelességünk volt, és ennek teljesítése éppen oly helyes, oly korszerű, mint bármely javítás behozatala. Ismétlem tehát, balgaság volna eddigi fáradozásainkat hibáztatni, de hasonló balgaság lenne azt kívánni, hogy mindig csak hátunk megé a múltra, előre sohase tekintsünk, mert az idő haladó kerekét fenntartani, mint a költő mondá, emberi erő nem képes, és jaj annak, ki gyenge karjaival feltartóztandó forgását, küllőit megragadná, jaj annak, összeroncsolva omlana az össze, s romjain csendesen folytatná a haladás akadályt nem szenvedő útját (helyeslés). Bizonyos az, hogy akár egyén, akár nemzet csak úgy foglalhat a világ tág mezején egymás mellett és egymás ellen küzdők sorában biztos helyet, ha - mint azt a kétarcú Janus mélyen gondolt mítosza jeleli - múltját s jövőjét egyiránt szemei előtt tartja. Csak elaggott öreghez illik, kinek jövője nincs, csupán múltjában élni, de a nemzet életének nem kell határt ismerni a múló időben. S nemzetünk, biztosan reményiem, mint azt Széchenyink monda: azon nemzetek egyike, melyeknek jöv őjök van inkább, mint múltjok, és eljövend az idő,, midőn az ázsiai ivadék a becsületes helyét fogja elfoglalni Európa családkörében. Ezen dicső jövendőnek talpköveit lerakni tisztességtele, de nehéz feladata a jelen időnek, s hogy ez valósulhasson mindnyájunknak buzgó közremunkálása szükséges; azt hiába ne várjuk, míg magunk veszteglünk, hogy mások fognának működni helyettünk. - Az emberi nem bölcsője körül, a história mesés szakában, midőn Alcides istenített ereje az őtet, tunyát imádó nemzetek 61
