Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Utószó
nyokból a hitelt vissza tudja fizetni, a kamatokat pedig a színház folyamatos bevételeiből törlesztik, illetve szükség esetén az országgyűlés majd kiváltja a zálogba adott ingatlanokat. A Gubernium hozzájárulásával 1820. június 26-án megkötötték a szerződést és a pénzt megkapták.^ Ezzel egy újabb közösség, Kolozsvár polgársága - mint közvetlenül érintett, hiszen a játékszín itt volt - sorakozott fel a támogatók közé. A közölt forrásokból is kiderül, hogy a színházi bizottság nem tudta a kölcsönt viszszafizetni és a kamatokat is csak eleinte törlesztették; ezért a Guberniumnak kellett az adósságot rendezni: több részletben utaltak ki pénzt e célra a nemesi felkelési alapból. (Közbevetőleg megjegyzendő, hogy az erdélyi játékszíni kölcsön precedenst teremtett: a pesti Magyar Színház építtetője, Pest vármegye szintén nem tudta kifizetni a felvett hiteleket; 1840-ben a pozsonyi országgyűlés szavazott meg kötelező ajánlást, és vette nemzeti 3 8pártfogásba a három évvel ezelőtt megnyílt intézményt .y A kolozsvári játékszín építése és berendezése a kölcsön fo-39 lyósítása után viszonylag hamar befejeződött. Néhányan újabb ajánlatokkal jelentkeztek, a helybeli kézműiparosok pedig önzetlen kétkezi munkájukkal siettették a megnyitást. Találóan állapította meg az erdélyi színjátszás historikusa, Enyedi Sándor: "Színpártolő mágnások anyagi segítsége, vékonypénzű kisemberek szerény hozzájárulása éppúgy részes a sikerben, mint a mesteremberek áldozata, néha ingyenes munkája vagy a megyék nem csekély segítsége, a város támogatása".^ Az avatás előtt nem sokkal, 1821. március 9-én újjászervezték a diétán kinevezett országos színházi bizottságot: az országgyűlés 1811. augusztus 9-i felhatalmazása alapján az 1820-ban is tevékenykedő főneme-41 sek, nemesek közül kooptáltak néhányat a testületbe. Ezáltal annak képviseleti jellege gyakorlatilag megszűnt, ettől kezdve elsősorban azok vettek részt benne, akik valóban kedvelték a színjátszást és áldozatot is hoztak érte. A kolozsvári játékszín 1821. március 12-én nyílt meg: ekkor tárta ki kapuit először a magyar nyelvű színjátszás első igazi otthona. Jelképesnek tűnik, hogy ezen az estén nem a hivatásos 42 színészek játszottak, hanem a főúri, nemesi műkedvelők : ezzel 332
