Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Utószó
A diétái tanácskozások idején 1011. június 22-én a színházi bizottság is közzétett egy felhívást egyéni ajánlásokra (főleg örökös páholybérlétek vásárlására). E hónap végén újra megindult a játékszín építése, 1813-ban fedél alá is jutott az épület, de hamarosan elfogyott a pénz, így ismét meg kellett szakítani a munkát. Ekkor már az 1814. szeptember 1-én megújított gyűjtési felszólítás sem segített.'5'5 Az építkezés félbehagyása más következménnyel is járt: 1814 elején az addigi színházterem bérletét is felmondták, így a kolozsvári társulat egy téli szezonban ide-oda vándorolt a városon belül, majd 1815 tavaszán Marosvásárhelyre települt át, ahonnan csak négy év múlva tért visz- 34sza. Az évtized végére ismét megértek a feltételei annak, hogy az erdélyi magyar színház építése folytatódjon. 1819-ben megalakult a kolozsvári Muzsikai Egyesület, amely rövidesen ének- és zeneiskolát nyitott. Az intézmény alapítása a színházi utánpótlás szempontjából is igen jelentős lépés volt: a majdani színpadi énekesek és a játékszíni zenészek egy része ugyanis itt tanult. A zenedét elsősorban a főnemesek, a jómódú köznemesek és a főhivatalnokok támogatták, vagyis az egyesület tagsága lényegében egybeesett a színjátszás mecénási körével. A kezdeti lelkesedés egy viszonylag tőkeerős kulturális társulást hozott létre, amely - mint a források tanúsítják - egy ideig még a színház bérlésére is vállalkozni tudott, elnöke révén'5'’. 1819 tavaszán a színtársulat is visszajött Kolozsvárra'5^ és felváltva játszott az ugyancsak itt tartózkodó német színészekkel. A két társulat vetélkedése, torzsalkodása is fokozta a gyarapodó közönség igényét az önálló magyar színház iránt. 1820-ban újra dolgozni kezdett az országos játékszíni bizottság, amelyhez jó néhány fiatal, tettrekész főnemes is csatlakozott. Megvolt tehát az akarat, de nem volt elegendő pénz. Ezért az országos színházi bizottság megpróbálkozott egy újfajta anyagi forrás megnyitásával: Kolozsvár házi pénztárától kért kölcsön 12.000 váltó (vagy 4.800 ezüst) forintot. Biztosítékként a játékszín telkét és épületét ajánlotta fel, abban reménykedve, hogy az országos rovatai hátralevő részéből és az újabb adomái I
