Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)

Utószó

történetétől. Magyarországon hosszú ideig a vármegyei - és ezzel együtt a köznemesi - pártolás dominált, Erdélyben viszont a ma­gyar színház megteremtésének gondolata mindjárt az ország legma­gasabb politikai fórumán, a rendi országgyűlésen merült fel, szükségességét egy törvényjavaslat mondta ki (amiből a fejedel­mi szentesítés megtagadása miatt nem lett törvény). A színját­szás már az indulás pillanatában élvezte a politikai vezetőréteg politikai, erkölcsi támogatását, már az első mozzanat révén or­szágos üggyé vált. Jellemző tény az is, hogy az első kolozsvári társulat az 1792. évi országgyűlés idején alakult meg, és a köz-*­igazgatási főhatóság, a Gubernium engedélyével, valamint a diéta g tudtával, beleegyezésével kezdte meg előadásait. Noha látszólag ez nem több, mint a Habsburg-birodalomban előírt hatósági felü­gyelet egyik formája, mégis nagyobb jelentőségű: a színtársulat valóban felettes szervének tekintette a kormányzótanácsot, vitás kérdésekben döntőbírónak kérte fel. Ezzel magyarázható, hogy vi­szonylag hamar kísérlet történt a színjátszó társaság közvetle­nebb állami ellenőrzés, irányítás alá vonására is: a Gubernium 1793 szeptemberében egyik titkárát (Cserei Farkast) rendelte ki felügyelőnek, majd 1794. július 3-án teljhatalmú bizottságot küldött ki. ^ A Fökormányszék később is - főleg Bánffi György gróf gubernátorsága alatt - figyelemmel kísérte a színjátszás sorsát, a színházépítkezést, és ahol lehetett, segítette is a ki­bontakozást; több alkalommal is a felkelési alapból nyújtott kölcsönnel lendítette át a holtponton a kolozsvári játékszínt.^ A kolozsvári színjátszás egyenes folytatása volt az előzmé­nyeknek. Az első társulatot jórészt diákok alakították, az elsze­gényedő nemes családok fiai, akiket bizonytalan anyagi helyzetük is érdekeltté tett az új hivatás meghonosításában. A szervezésben komoly részt vállalt Aranka György, az Erdélyi Nyelvmívelő Társa’' ság megalapítója és tanácsaival Soós Márton pesti orvostanhallga-12 tó, továbbá közreműködött néhány erdélyi főnemes is. Az utób­biak számottevő pénzösszeggel is segítették a színjátszó társa­ság és az első előadás létrejöttét; gróf Rhédei Mihályné pedig egy évre díjtalanul engedte át báltermét a színészeknek.'*''* 323 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom