Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Utószó
A főúri támogatás még sokáig meghatározó volt a kolozsvári színtársulatok, illetve a színház életében. Az önkéntes adakozások ismert listái, közelebbről az ajánlattevők társadalmi megoszlása egyértelműen ezt bizonyítják: főnemes (vagy felesége) főkormányszéki hivatalnok (vagy felesége) más főpap köznemes városi polgár egyébmegyék, székek gyűjtése összes ajánlat 1792 9----9 1795 27 2 2---31 1797-1798 12 5----17 1803 5 (telekvásárlás)---5 1802-1808104 2 18 2 2 8 11 147 1811-1821 34 7 5 1-1 2 50 14 A táblázat számszerűen is mutatja, hogy a színjátszás és a színházépítkezés pártolói túlnyomó hányadban az erdélyi főnemesek voltak. Ez nemcsak azzal magyarázható, hogy - bár a magyarországi arisztokráciához képest kevésbé gazdagok - elsősorban ők és a főtisztviselők rendd.keztek azokkal az anyagi eszközökkel, amelyekből juttathattak a színháznak is. Legalább ennyire fontos, hogy leginkább ők alkották azt a művelt (vagy műveltebb), politikailag tájékozótt réteget, amely felismerte a színészet kulturális, politikai és ideológiai jelentőségét, társadalmi hasznosságát. Egyebek között erre vall az is, hogy a vármegyékben, székely székekben folytatott gyűjtések egy részét ők kezdeményezték, szervezték. A főnemesek a kolozsvári színtársulat, majd a játékszín vezetésében is döntő szerepet játszottak. Mind 326