Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Utószó
zeti Színház felállítását.^ Az összefonódás másik bizonyítéka, hogy az osztrák Natorp ajándékából kinyomatott Gyarmathi-féle magyar grammatika példányainak eladási árát az 1794-95-ös diéta a kolozsvári színjátszó társaságnak ajánlotta fel. A korabeli erdélyiek őszintén hitték, hogy a színészet eszköze lehet az erkölcsnemesítésnek is. Úgy gondolták: a színpadi előadások a jó példa felmutatásával, a rossz megbélyegzésével, kifigurázásával stb. hozzájárulhatnak a magatartás csiszolásához, a tiszta magaviselet tömegessé válásához, a pallérozódáshoz; "s ezáltal - mint 1795. március 20-án Wesselényi Miklós báró mondotta - a nemzetnek is boldogsága... eszközöltetik."^ Vagyis a színjátszás közvetve elősegítheti a tágabban értelmezett nemzeti fejlődést is. Kimondatlanul ott rejtezett a diétái felszólalásokban, a színházszervezők leveleiben és beadványaiban az a felismerés is, hogy a játékszíni produkcióknak, a műsorra tűzött irodalmi alkotásoknak eszmeterjesztő hatása szintén jelentős lehet; különösen a nemzeti szellem felébresztését és erősítését várták tőlük, de itt-ott, halvány nyomokban felbukkant a polgárosodás, azaz a társadalmi átalakulás vágya is. A színjátszás iránti igény Erdély több városában is jelent O kezett az 1790-es években. Hogy mégis Kolozsvárott szervezték meg az első társulatot, annak az alábbi okai voltak: 1790-ben újra Kolozsvár lett a Gubernium - és átmenetileg a királyi tábla - székhelye; egy híján harminc esztendő után ismét ide hívták össze az országgyűléseket; viszonylag nagyszámú diák tanult az iskolákban; az arisztokraták egy része palotát, házat tartott fenn, itt töltötte a telet; e helyen tömörült az erdélyi értelmiség és a hivatalnok-réteg jelentékeny hányada. Vagyis Kolozsvár ténylegesen Erdély fővárosává vált. A kulturális környezet, a főnemesek és a művelt nemesség, továbbá gróf Bánffi György gubernátor személyes támogatása hozta meg a sikert: a kolozsvári színjátszó társaság megalakulását, állandósulását, majd a magyar színház felépítését. Az erdélyi magyar nyelvű színjátszásnak, a nemzeti játékszín megvalósításának kezdettől fogva volt néhány olyan sajátos sága, amely eltért a magyarországi színészet első periódusainak 324 T