Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Jegyzetek és névmutató
a kereskedésre, és így a kérelmező is nyithasson boltot. A rendek egyetértettek az utóbbival, és javasolták a Főkormányszéknek, járuljon hozzá, hogy Woititz üzletet nyisson Kolozsvárott. azokat az árukat, melyeket hazánkbeli, erdélyi mesteremberek meg tudnak készíteni, kívülről ne bocsássuk bé Erdélybe -- a javaslatnak nem lett visszhangja (hacsak valamilyen formában nem járult hozzá a magyarországi Védegylet megszervezésének eszméjéhez) vessünk taxákat -- itt: vámokat consiliáriussággal -- Erdélyben az 1791: 19. te. értelmében a polgári rendű személyek betölthettek köztisztségeket (az állami szerveknél is), de mind a közigazgatási, mind a pénzügyi hivatalokban (egyebek között a Guberniumban is) csak a titkári tisztségig emelkedhettek, de ott is csak az állások egyharmad részéig. A reformkorra ez a megkülönböztetés sérelmessé vált, ezért az 1842. január 19-i kolozsvári esküdtközségi gyűlésben a város egyik országgyűlési követe, Groisz Gusztáv javasolta, hogy szólítsák fel Erdély törvényhatóságait, pártolják Kolozsvár azon erőfeszítéseit, amelyek a polgárok számára oly hátrányos törvénycikk módosítására irányulnak. A diétán Udvarhely szék indítványozta - 1842. június 21-én -, hogy töröljék el az 1791: 19. te. szóban forgó részletét, azaz a hívatalviselésben a polgárokra nézve ne legyen semmiféle korlátozás. 1842. szeptember 5-én az országgyűlés - háromnapos vita után - úgy határozott, hogy a nem-nemesek felsőbb hivatalokra való képességéről törvényjavaslatot terjesztenek fel, amely magában foglalná: "ezután e' hon1 minden rendű nem nemes polgárai, ha egyéb, a' törvények által meghatározott tulajdonokkal fel vágynak ruházva, a' kormányszéki titoknokságon felyül is bármely országos hivatal' nyerésére és viselésére képesek legyenek." E kétségkívül előremutató, a reformerek befolyását tükröző határozat lehetővé tette volna, hogy egy-egy városi polgár akár guberniumi tanácsos (consiliarius) is legyen. Érthető viszont az is, hogy a konzervatív gondolkodású, privilégiumaikat féltő nemesek, hivatalnokok ellenezték e kezdeményezést. A törvényjavaslatot egyébként 1843. január 31-én küldték el, de törvény nem lett belőle. 262