Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Jegyzetek és névmutató
illetve abból is csak kétharmad részt - lehetett a színház éves költségeinek pótlására fordítani (az egyharmad részt a tőkéhez csatolták) a tapasztalásból káros befolyásúnak ismert választmányi testületre -- a cikkíró a magyarországi kedvezőtlen tapasztalatokra célzott, de a kolozsvári színház irányításában sem volt egyértelműen pozitív a bizottsági rendszer. Mint utaltunk rá, a kolozsvári színtársulatot 1795-től országos választmány ("directio") vezette, de akkor csak rövid ideig, hiszen 1797-től lényegében egyszemélyi irányítás - Wesselényi Miklós báróé - volt. A bizottság 1802-1803-tól működött ismét. 1811-ben a diéta új országos színházi bizottságot választott, ami 1821-ben kiegészült, de tevékenysége a következő két évtizedben hullámzó, akadozó volt, nemegyszer a választmány jegyzője (Szentkirályi Mihály 1836-ig, majd Bölöni Farkas Sándor) szinte egyedül intézte az ügyeket. Mindazonáltal az erdélyi magyar nyelvű színjátszás kezdeti időszakában a színügyi bizottságok szerepe igen értékes: tevékenységükkel, gyakran a tagok személyes anyagi áldozataival, közvetve rokoni és baráti kapcsolataik révén - főleg az arisztokraták bevonásával - biztosították a színtársulatok pénzügyi és politikai támogatását; a korabeli társadalmigazdasági viszonyok között, vagyis a feudalizmus adott szakaszában voltaképpen ez a forma garantálta az erdélyi magyar színjátszás állandósulását. A reformkorban, a polgárosodás felgyorsulásával a feudális színezetű bizottsági szisztéma egyre kevésbé tölthette be szerepét, ezért is küszködött a kolozsvári játékszín szinte folyamatosan anyagi gondokkal, és ezért nem sikerült az 1830-40-es években állandó társulatot kialakítani a városban. charaktertisztaság -- jellemtisztaság nem tagja már többé a magyarországi színháznak -- Egressy Gábor hét társával együtt 1842 februárjában valóban felmondott a Nemzeti Színháznak (valószínűleg az évek óta húzódó "opera-dráma háború" kapcsán) és vidékre ment vendégjátékra. Először éppen Kolozsvárott lépett fel a következő napokon és szerepekben: 1842. március 1. Seribe: Egy pohár víz - Bolingbroke; március 8. Mélesville-Beauvoir: Saint-Georges lovag vagy Mulat - Saint- Georges; március 9. Kotzebue: Legjobb az egyenes út - Krumm II-226
