Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)

Jegyzetek és névmutató

országháznak megvételére -- az 1797. május 8-án kelt királyi rendelet döntötte el, hogy a Gubernium végleg Kolozsvárott marad. A hivatal az 1790 óta bérelt volt jezsuita kollégiumban székelt, valamint itt tartották az 1794-95-ös, az 1809-es és az 1810-11-es országgyűlést is. Báró Szepessy Ignác erdélyi római katolikus püspök felajánlotta megvételre az épületet és telkét a Főkormányszéknek. A kedvező válasz nyomán az uralkodó 1826. február 23-án engedélyezte, hogy a régi jezsuita kollégiumot a nemesség, a szász nemzet, a szabad királyi és a mezővárosok - az adózó nép részvétele nélkül - önkéntesen megajánlott pénzért megvegyék. A szerződést a római katolikus egyházat és a Gubernium megbízásából a magyar, székely, szász nem zeteket képviselő 3-3 tagú bizottságok kötötték meg 1829. november 21-én. A vételár 60.894 ezüst ft volt. Ezt a törvényhatóságok által beszedett ajánlatok beérkezése után kellett fizetni, a kamatokat viszont kezdettől törlesztették. Az épület és a telek a vételár teljes kifizetése után 1840. szeptember

9-én került véglegesen az ország tulajdonába; erről 1841. október 15-én tájékoztatta a kolozsvári tanács a Főkormányszéket A törvényhatóságok az objektumot az ország házának szánták, azaz a Guberniumon kívül a főkormányzó örökös lakhelyéül is szolgált volna, és úgy gondolták, hogy a mindenkori országgyűlés terme szintén itt lehet. Ezért a magyar vármegyék, vidékek és a székely székek mintegy kötelező ajánlásként (rovataiként) vetették ki nemeseikre a fizetendő összeget, de a szászok is, valamint a városok is hozzájárultak a vételár összegyűjtéséhez

egy közönséges kórháznak felállítására -- a kolozsvári "közönséges", vagyis közkórház felépítésével kapcsolatos ismereteket a 22. sz. dokumentum jegyzeteiben közöltük. A kórházat "országos"-nak is nevezték, mert országgyűlési határozat nyomán és részben a rovatolásból jött létre, valamint a Főkormányszék felügyelete alatt állt. Egy 1843-ban készült kimutatás szerint az intézmény pénztőkéje 68.689 ft, a jószágokból származó jőve delme 9.298 ft volt és ekkor 397 beteget ápoltak itt.

24.

221