Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ

186.a Budapest, 1945. augusztus 12. A "SZABADSÁG" C. NAPILAP CIKKE A VOLT KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZRÓL A demokratikus magyar közvélemény egyre nagyobb bizalommal s barátsággal figyeli^a szomszédos demokratikus Romániában lejátszódó eseményeket: Grozáék nemzetiségi politikájának életbe lépő egyes szakaszait. Maga a romániai magyarság túlnyomó - nagyobbik demokratikus - része, munkások, parasztok, kispolgárok és értelmiségiek, nagy lelkesedéssel állanak a valóban demokratikus román kormány mögött, és politikai pártjai és társadalmi szervezetei nagy erőfeszitéseket tesznek, hogy a magyarság is kivehesse a részét a demokrácia által nyújtott jogokból, és a rárótt kötelességekből. De törekvéseiben nemcsak az erdélyi magyar és román reakciósok, sovoniszták közös harcvonalával ütközik össze, hanem a magyarországi reakció komiszkodásával is. A Kolozsvári Nemzeti Szinház hosszú évtizedek óta a magyarság egyik legértékesebb kultúrintézménye volt. Ma a megsemmisülés előtt áll. Az oka ennek a katasztrofális helyzetnek, Janovics Jenő igazgató szerint: a magyar közoktatásügyi minisztérium erkölcsi és anyagi támogatását élvező kis, reakciósszellemű csoport, amely a Vörös Hadsereg közeledtére Kolozsvárról kereket oldott, és magával vitte a szinház teljes felszerelését . - Azt hiszem - mondja Janovics igazgató - fölösleges arról beszélni, milyen nagyfontosságú, hogy Kolozsváron magyar szin578