Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ

helyüket. Érhető, hogy ezekben a azinházakban egyik igazgató adja a másiknak a kilincset. A közönség egyrésze Pestre jön be, másik része pedig teljesen elveszett a szinház számára, mert inkább beül egy moziba, ahol mégiscsak kap valami kis illúziót a pénzéért. A mozik zsúfoltak, dekonjunktúráról beszélni nem lehet, tehát nem a közönségben, hanem a színházban van a hiba. Ezt a hibát a legsürgősebben ki lehet küszöbölni azzal, hogy pesti nivóban tartunk előadásokat, és nem nyáron, hanem megszakításokkal úgyszólván egész éven át. Ehhez a jól rendezett fiatal gárdával összeállított ensemble nagyszerűen megfelel. E célra ismét csak a mi társulatunk alkalmas./Az Opera vagy a Nemzeti semmiesetre sem/. 5./ Még inkább és még hatványozottabban áll ez a bányavidékek kultúrfejlesztése szempontjából. Nincs az az áldozat, mely sok volna ahhoz, hogy a legnehezebb munkát végző bányamunkást öntudatossá, emberi igényességre alkalmassá tegyük. Tanulmányoztam a külföldi bányavállalatok kultúrmunkáját. Nem szedett-vedett könyvek, nem alkalmi kóbortársulatok és nem ia a túlméretezett kantinok jellemzik azokat, hanem a sürün tartott hangversenyek, irodalmi viták, nagyszerű opera, operett és prózai előadások. /A műkedvelőik is sokkal müvéaziesebbek mint sok magyar vidéki együttes./ És végig tanulmányoztam a magyar bányavidékek sivárságát, ahol tehetséges, tudományra, vagy legalábbis tudásra éhes emberek fehérrabszolgák r;erinctelen életét élik, majdnem állati sorban, ahol inkább néznek meg egy \:u , mint egy arra vetődő színtársulat előadásait, mert a cirkusz legalább valamit nyúj t. Minél egyhangúbb egy munkakör, annál inkább vágyik a munkás szórakozásra. Ez külö477