Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ

képzés szempontjából többet nyújtanak /sok tekintetben/, mint az iskolai oktatás egy-egy egész szemesztere. A különféle tan­tárgyak, a magyar és idegen nemzeti zene, dal, könnyű és ne­héz muzsika ismertetése, a templomi szószék-fcől az orfeumig, a szinészet útja, az operett, opera, a különféle prózai fajok ismertetése, a fizika, vegytan, természetrajz, az oknyomozó és irodalomtörténet, és általában az emberiség fejlődésével kap­csolatos tanulmányok ismertetése régi célom, és ezt a téma­kört nemcsak körvonalaiban, hanem sok tekintetben apró rész­leteiben is feldolgoztam hosszú évtizedes tanulmányaim alatt. A budapesti és vidéki ifjúság a közoktatásügyi minisztérium irányitása mellett részesítendő a Budapesten és vidéken műkö­dő színtársulatok útján ilyen előadásokban. Budapesten ilyen alődásokat több szinházban kell tartani, mert ha csak a Városi Szinházban tartanánk ilyen előadásokat, csak minden két hónapban kerülhetne sor egy-egy gyerekre, hol­ott legalább három hetenkint kellene ilyen előadásban része­sülnie. A Max Kohl és egyéb német gyártmányú szemléltető képek, a különféle célzatú rideg térképek, a tanóra alatt bemutatott kezdetleges eszközök, laborálások a mindenre kiváncsi, de csak a fantáziát ingerlő példákra reagáló gyermekre nincsenek kellő behatással. 4./ A Budapesthez csatolt kisvárosok lakóinak nagyrésze tulajdonképpen Budapesten él, de szinházi kultúra tekinteté­ben rosszabb a helyzete, mint bármely vidéki városban élőnek, mert a Budapest környéki városokban rendszerint nyáron, ami­kor a munkás a szabadba vágyik, olyan apró társulatok ütik fel tanyájukat, akik nagyobb vidéki városban nem állhatják meg 476

Next

/
Oldalképek
Tartalom