Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

ELSŐ RÉSZ - BUDAPESTI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ

házakban foglalkoztatott műszaki munkások gazdasági érdektestületének hozzá intézett beadványát, melyben a Szakszervezet azt kéri, hogy az állami szinházak műszaki- és munkásszemélyzete a 13.1oo/1945. VII. V.K.K. 3zámú rendeletben megállapított alapfizetésének folyó évi november hó 1-tó'l kezdve ne a rendeletben megállapított tizenkétszeresét, hanem huszonötszörös összegét kapja, ami kereken 11.5oo.ooo pengó' többletet tenne ki havonta a műszaki- és munkásszemélyzet jelenlegi illetményeivel szemben. Az Operaház igazgatója a szakszervezet kérését támogatja, amennyiben rámutat arra, hogy az Operaház munkásai jelenleg illetményükből megélni nem képesek, eladnivalójuk már nincs, és félő, ha helyzetük nem javul, elhagyják munkahelyüket, mert a magánszínházaknál, vagy másutt is megkapják a kivánt béremelést. De arra is rámutat az igazgató, hogy a kért fizetésemelés megadása esetén, előreláthatólag a színháznak úgy a csoportos, mint az egyéni szerződéssel biró tagjai arányos illetményemelést fognak kérni. A felterjesztett kérést mérlegelve, magam is kénytelen vagyok megállapítani, hogy a fent idézett rendelet szerint a müszaki- és munkásszemélyzet legalacsonyabb havi 7o.ooo pengős illetménye, mely a különdíjakkal nem haladja meg a 9o.ooo pengőt, a mai piaci árak mellett egy dolgozó ember, még kevésbé egy család egy hónapi eltartására nem elegendő. Figyelembe veendőnek tartom még azt a körülményt is, hogy miután a kérés intézését a szakszervezet vette a kezébe, a kérés nem teljesítése esetén a munkabeszüntetés lehetősége is fennforog, ami az előadások megtartását lehetetlenné tenné, 03 épp most a kará283