Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

ELSŐ RÉSZ - BUDAPESTI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ

csonyi ünnepek alatt, a kért emelési összeget messze meghaladó anyagi kárt jelentene. Ezzel szemben mégiscsak feltételesen vehetem pártfogásomba a szinpadi munkások kérelmét, mert nemcsak a szinpadi munkások, hanem a szellemi munkások, tárcám egyéb kategóriái: tisztviselők, tanárok, tanitók stb. hasonló helyzetben vannak, és én, akinek ügyköröm és feladatom a magyar szellemi életről és annak munkásairól való gondoskodás, összeférhetetlennek tartom, hogy kizárólag csak a szinpadi munkások helyzetének javítása érdekében tegyek javaslatot, és elhallgassam, hogy tárcám tanszemélyzete, tisztviselői, tudományos-és művészi intézményeinek személyzete hasonló helyzetben, a mai rohamos élelmiszerár-emelkedés következtében havi járandóságából a legszükségesebbekre redukált életszinvonalat sem képes maga számára biztosítani. Az emiitett kategóriák rendkívül súlyos anyagi helyzetének megvilágítására a következő adatokra kell rámutatnom. Az 1914-18. évi világháborút követő infláció tetőpont ján,1925-ben,az állami alkalmazottak illetményei loo800 arany korona között mozogtak, s az említett illetményeken felül családtagonként és havonta 15 kg kenyérlisztet, 21/2 kg főzőlisztet, 80 dkg zsírt, 80 dkg cukrot, 1 q fát, 2 q szenet kaptak természetbeni ellátásként. Ezzel szemben jelenleg természetbeni ellátás egyáltalán nincs, az illetmények értéke pedig 2 és 6 arany korona között mozog. E számok döbbenetes bizonyítékai annak, hogyha a kormányzat rendkívül gyors és radikális segítséget nem nyújt,a dolgozók ez értékes kategóriája a pusztulás elébe néz. Ezért nem támogathatnék olyan intézkedést, mely a nemzet dolgozói között különbséget tesz akár a 284