Kerényi Ferenc: Szeged színháztörténetének forrásai a Csongrád Megyei Levéltárban 1719-1886 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 18., Budapest)

15 kerti nyári színkör, s a felsővárosi társalkodó egyesület nyújthatott játszási helyet a színtársulatoknak. Az önkényuralom időszakában Bonyhády István megyefőnök erőskezű, szoros felügyeletet gyakorló politikája a város színészetére is bénitólag hatott. A megyehatóság állandó ellenőrzést gyakorolt a színtársulatok, egyesületek, könyvkereskedés, nyomda felett. A színészek forradalom alatti magatartásáról, jelleméről, a színtársulatok előadásairól a megyefőnök időszaki jelentéseket kért a polgármestertől. Az előadandó darabokra, színpadi beszédre, ruházatra vonatkozóan a tiltó rendelkezések egész sorát kellett a színtársulatoknak betartani. E nehéz időszak kezdetén 1851-ben érkezett Latabár Endre és Döme Lajos társulata Szegedre. A Hét pacsirta szinkör helyiségében játszhattak. Latabár társulata a nőegylethez ajánlatot nyújthatott be nyári szinkör építésére a nőegylet belvárosi telkén (levéltári forrása nem ismeretes). Ettől kezdődően a Szegedi Nőegylet karolta fel a nyári szinkör építésének ügyét. 1854/1855-ben a város költségvetésének tárgyalásakor a" községválasztmány is foglalkozott a színház építésének ügyével. A városi lakosság szellemi igényeinek kielégítésére szolgáló színház felállítását szükségesnek tartotta, de e célra kölcsön felvétele nem volt lehetséges, a lakosságra pedig elviselhetetlen terhet nem akartak hárítani. A községválasztmány magánvállalkozóknak ajánlotta fel a város részéről a szükséges térség, tégla dij nélküli szolgáltatását. 1856-ban a nőegylethez tartozó belvárosi óvoda, akkori Könyök utcai, mai Kelemen utcai telkén állandó nyári szinkör épült fel Haffer Károly és Heszlényi József építési vállalkozásával. Ez a faépület fedett szinpadú volt, de oldalrésze és tetőzete fedetlen.