Kerényi Ferenc: Szeged színháztörténetének forrásai a Csongrád Megyei Levéltárban 1719-1886 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 18., Budapest)

14 után a tanács csökkentette a befizetési összeget, s a szinházi élet fellendítése érdekében 1816-ban Láng Ádám János társulatának még a táncpalota bérletét is átengedte. 1823-tól a színházterem tűzveszélyessé vált, s felvetődött, hogy hivatali szobákká alakitják. Mivel kamarai döntés nem született, 1826-tól a tanács ismét foglalkozott a színtársulatok v (Metzger Katalin, Horváth József, Kovácsi Károly, Metzger János, Szlávik Károly, Üjfalussy Sándor, Sopronyi Éder György) szereplésének engedélyezésével. Az országos reformmozgalom, a szellemi élet megújításának szándéka Szegeden is jelentkezett. A megfelelő állandó szinházi épület hiányának megoldása, s ezzel együtt az állandó szinésztársaság felállitása sürgető üggyé vált. 1839-ben a tanács bizottságot alakitott ennek megoldására. Anyagiak hiánya miatt csak a színházterem felújítása valósulhatott meg,1840-ben. Komlóssy Sándor 40 tagú opera és szinműtársulatával 6 hónapig játszott a felújitott színházteremben. 1842-ben ismét szinházi küldöttség foglalkozott az új szinház épitésével, de a rendkivüli kiadások miatt az épitést későbbi időre halasztották. 1843-1846 között ismét kaptak játszási lehetőséget a jelentkező színtársulatok. 1846 októberében a helytartótanács már a színházterem elbontásáról rendelkezett. így az 1847. december 13-i tanácsülésen azt jelentik, hogy az 50 ezer lakosú városnak nincs szinházterme. 1848. június 6-án Havi Mihály kérelmének tárgyalásakor a tanács döntése is mutatja, hogy ezután a színházterem már nem nyújthatott játszási lehetőséget, mert olyan határozatot hoztak, hogy a városi széképületet kivéve bármely helyen tarthat előadásokat. Ezután a vár melletti sétatéren lévő szinkör, a Pacsirta-