Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - Drámairodalmunk a Nemzeti Színház megnyitása óta
"ni a "Bosszút áll fütykösével ma Matykó!" szövegre. 1838 aránylag kedvező eredménye után annál meddőbb volt a következő 1839. Tizenegy eredeti darabot tüntet ugyan fel ez év műsora, de valamennyi megbukott, csupán Kúthy Fehér ép fe keté je került szinre 3-azorj és Szigligeti Romildá .ja 4-szer, a többi 1-2 előadásnál többet nem ért. Nem kevésbé szegény eredményű volt az 184o-ik év, mely Szigligeti Rózsa cimü pályanyertes vígjátékán kivül egy életre való darabot sem mutat fel, bár 8 új darab került a műsorra. Még Szigligeti Micbán családb a ós G11 ley Fridrikj e érdemel említést, ellenben Garai Báthori Erzsébet je, Nagy Ignác Egyesüljünk éB Yendégszerep cimü vigjátékai, valamint Balog alkalmi bohózata Ál-Döbler és ugyancsak az ő bohózata: Egy fazekasnak pokolba vándorlása l-l előadás után a megérdemelt feledés porába temetkeztek. 1841-ben Szigligeti folytatta történeti darabjainak szin•rehozatalát, ez évben is hármat; Ál-Endré t, Korona és Kard ot ^ e a Trubadúr t adatván elő; egyiket sem valami különös sikerrel. Csak két előadást ért Gaál József Pazar fösvények cimü darabja, csak egyet Két Júliá ja, valamint Henzl.mann /sic!/ Imre Kié a konc cimü vigjátéka; de ez év két, sok tekintetben kiváló drámával gazdagította irodalmunkat. Az egyik Vörösmarty Áldozat a, a másik Teleki László Kegyenc e. Az elsőnek gyönyörű zengzetes nyelve, gyarló drámaisága mellett is, mindig élvezetet fog nyújtani azoknak, akik a magyar szó erején és báján lelkesedni birnak; az utóbbi, erős jellemfestésével és hatalmas dlkciójával, technikai gyöngeségei és sötét, csaknem visszatetsző cselekménye mellett is még mindig csupán jó berenloo
