Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

beszéd, és pedig többnyire csaknem ugyanegy tárgy körül. Csodálatos jelenség az eszelősöknél, hogy mig túlságba nem csap az ismerő tehetség, addig néha rendkivüli ékesszólással beszélnek, sőt kitűnő észtehetséggel irnak. Okai: váratlan szerencse vagy szerencsétlenség, vallásos rajongás, túlcsigázott képzelődés, bölcsészeti szőrszálhasogatás, némely testi betegségek sat. A bolondság, kábaság jele: összefüggő gondolkozás hiánya, kedvetlenség, nyugtalanság, félénkség. Egyik panaszkodik, a másik valamely gondolatba elmélyedve, félénken egy szegletben

( húzza meg magát. Okai: túlságos iszákosság, különösen pálinkaivás; kicsapongás, nagy hőség, nagy hidegség, bóditó szerek használata, zabolátlan indulatok', szenvedélyek, megerőltetett lelki munkásság. A kábaságnak néha az éghajlat is okozója; sokszor a szükvölgyi, vagy magas hegyi lakosokkal velők születik: ezek a kretének

. 6. §. Az érzelmi téboly Az érzelmi téboly az érző tehetség munkásságának szerfeletti árjától vagy túlságos apályától áll elő. Első esetben neveztetik: rajongás

nak /fanatizmus/, ördöngösségn

ek /Besessenheit/ szerelemdüh

nek, életúntság

nak és ebből eredő öngyilkossági vágy

nak /spleen/. Másik esetben: mélakór vagy búkor /Melankolie/, közöny /apátia/ és képzelgés /hypochondria/. 7. §. Az érzelmi téboly jellege és okai Jellege az első esetben: a vidám vagy fájdalmas érzelmek he-