Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

A halál az ember visszatérése oda, honnan eredt, elemeire való feloszlása. 3»§. Az ébrenlét és alvás Az ébrenlét a lélek tevékenységének, az alvás a lélek nyugalmának ideje. Az alvás testi jelenségei hasonlók a halottéhoz; a szem elveszti fényét, a tekintet és arcizmok meredtek, mintha az élet költözött volna ki belőlök; a tagok a nehézkedés törvényeit követik; azért mondjuk, hogy az alvás a halál képe. Az elalvás nem függ az akarattól, hanem mint elodázhatlan szükség, fokonként áll elő, mely fokok: álmosság, szunnyadás és alvásnak neveztetnek. Egészséges és felnőtt embernek 7-8 órai alvásra van szüksége. Szokás, akarat ebben sokat változtathat. A lélek nem minden tehetsége nyugszik az alvás ideje alatt Különösen a képzelő erő folyvást működhetik, és e tevékenységét álomnak nevezzük. Az álom képei részint azokból a tapasztalatokból szövődnek, melyeket a lélek ébrenlétében szerzett, habár azok az emlékezetből rég kitörlődtek is; részint testi állapotokból és ingerekből származnak. Hogy a lélek akkor is álmodik, midőn felébredéskor arról mit sem tudunk, mutatja az: hogy vannak alvók, kik beszélnek, mozognak, járnak, kelnek, s a felébredésnél mit sem tudnak róla. Vannak alvás ideje alatt a lélek tevékenységének rejtélyes jelenségei, melyek mind abban hasonlítanak egymáshoz, hogy ben nök az ébrenlét és alvás állapotai mintegy összeolvadnak,