Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

A fiatal kor kezdődik az embrióval az anyaméhben, a születéssel válik az ember csecsemővé

, a fogzással gyermekké

, a beszédtehetség kifejlésével növendékké

, s némi érettség után ifjúvá /leány/

. Ez a kor túlnyomóan az érzéki életé

; a test fejlődésének és képzésének kora, melyben a lélek tehetségei még csak virágzásukat élik. Az életerő a testet képezi és idomitja, mig az ösztönök és érzések felébresztik a lélek szemlélő tehetségeit, de a lélek mindig érzéki hatások alatt áll. Öröm és fájdalom, kedv és bú gyorsan változhatnak, és nagy erejűek, hevesek. E korszak férfiaknál 23-25, nőknél 2o-22 éves korban éri végét. Közepén az emlékezés, utolsó részében a képzelő erő uralkodik a lelken. Az ösztönök hatalmasak^és érzéki gyönyörök felé hajlók. Ez az érzékiség, az eszményiség korszaka. A középkor /a bevégződött testi növéstől a testi erők hanyatlásáig, tehát 2o-25-től egész 5o-55 évig számitva/ az érzék szellemi, vagyis a tulajdonképpeni emberi élet korszaka. A test teljesen ki van fejlődve, a lélek tehetségei közt az elme tartja fenn az egyensúlyt. Az ember a valóság és az eszményitől mindinkább elfordul. Ismertető jelei; határozottság, szilárdság, önuralom, méltóság és megfontolás. Az öregkor /5o-55 évtől kezdve a testi erők tökéletes ernyedéséig/. Ez időszak a belső, vagy a szellemi élet korszaka. Az érzékek elvesztik élőket, az emlékezet erejét, a képzelet élénkségét és mindezek miatt az elme rugékonyságát. De sokat nyer a lélek bensőségben és szabadságban: azért e kort főképp bölcsesség, léleknyugalom és a kedély nyugodtsága jellemzi, mely megadással várja a testtől elválását: a halált. lo