Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

fogva a lélek, mindenekfölött saját fenntartását és tökéletesedését tűzi ki célul; s ez értelemben az önérzet lelkünk szebb tulajdonságai közé tartozik; de minél egyoldalúbb lesz^ s minél tagadóbban áll szembe egyéb érzéseinkkel, annál határozottabban áll elő az önzés

* melyből aztán kifejlődik az önteltség

, gőg

, irigység

, gyűlölet

. káröröm

; lesz belőle ön imádás, mely minden kívüle levőt eszköznek tekintvén, saját céljainak áldozza fel. 4.5« Az érzelem Az érzés kifelé irányzott működése: érzelem; e működés céljai: szeretet

. Az érzelem ama szükségérzet

. melynél fogva az ember más rokon lényekkel egyesülni és magát azokkal mintegy kiegészíteni vágyik. Az érzelem az emberi természet legmélyebb és leglényegesebb vonása. Anyja és ápolója a szerelemn

ek és ezáltal mindannak, ami az életben szép, nagy és nemes. Benne gyökerezik a rokonszenv /részvét és irgalom/, a felebarát, család, a faj ás hon szeretete, mely végre átöleli az egész emberiséget. Akiben az érzelem a maga tisztaságában jelentkezik, ott a lélek nem magát, hanem érzelme tárgyát tekinti célnak, és magát mint eszközt, adja oda annak. c. I l.§. Az akaró tehetség A lélek harmadik főtehetsége amaz erőben rejlik, amellyel az tevékenységének irányát maga határozza meg. Ez önelhatározást