Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete
általánosan akaró tehetségnek nevezzük; de három különböző fo,ka szerint ösztön . elhatározás és szabad akaratra osztjuk fel. 2.§. Az ösztön Az ösztön általában a lélekkel született törekvés, mely azt tevékenységre serkenti; e tekintetben az egész szellemélet alapja, mely a lélek rugóit még az öntudat fölébredése előtt mozgásba hozza. bzükebb értelemben az ösztön oly törekvés, mellyel a lélek a test szükségeit vágyik kielégiteni; s ez értelemben első fokú az önfenntartásl ösztön , mely a testi szervezet szükségeihez és alkotásához képest táplálkozási , mozgási . művelődés i és nemi ösztönné fejlődik. Az ösztön vak, vagyis olyan kivánság, melyet nem előz meg képzelet vagy ismeret arról a tárgyról, amely kielégítésre szolgál. Az ösztönt tevékenységében csak az érzés egy neme táK mogatja, mely - ismeret és tapasztalás hiányában - mint sejtelem vagy előérzet segiti céljához. A szellemi fejlettség legalantlbb fokán, mint a gyermekek 1nél vagy a műveletleneknél, az ösztön sokkal hatalmasabb, mint a felnőtteknél vagy müveit egyéneknél; mivel ezekben a magasabb lelki tehetségek háttérbe szorítják ós helyettesitik az ösztön tevékenységét. Az ösztön legalantlbb foka vak szükségérzet, mely cél és irány nélkül követeli a kielégítést. Ha az ösztön bizonyos határozott tárgy felé meg-megújulva irányul, lesz belőle vágy , kívánság ; ezzel már a kívánt tárgy fogalma együtt jár.
