Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete
mámorig fokozódhatik. b/ Szomorúság és búbánat » A szomorúság élénkebb kellemetlen érzés, mely fokozva búbánattá fajul, ügy jelentkezik, mint a lélek elsötétülése, levertsége, és testileg is megfelelő jelenségei vannak; um. sötét, zavaros tekintet és arc, elsápadás, sirás, a fej és kar lecsüngése sat. c/ Remény és félelem , olyan érzés, melyeket jövendő vidám vagy szomorú események idéznek elő, és igy rokonok az örömmel és szomorúsággal. A remény sóvárgássá fokozódik, aszerint, minél inkább elhárulnak az akadályok a várt esemény elől. Az aggodalom a félelem sejtelme, melynek tárgya még határozatlan. d/ Gyötrelem és ijedtség a félelem fokozatai. Gyötrelmet érezünk, midőn a féelelmet okozó esemény folytonosan közeledik; ijedtséget , midőn az váratlanul, hirtelen érkezik. Testileg mind a kettő a szomorúság fokozott jelenségeiben áll elő Az ijedtségnek , mely legmagasabb fokán irtózatta emelkedik, legtöbbször visszahatása /reakciója / is gyorsan jelentkezik; amennyiben ott, hol az élet, vagy valami legdrágább tulajdon ! van veszélyeztetve, rendkivüli gyors erőt fejt ki, a vész elől menekülni, vagy rendkivüli erélyt, a vészt legyőzni. e/ Bosszúság és harag , oly indulatok, melyek akkor támadnak, ha a lélek tevékenységének gátjai önokozta, vagy igazságtalan forrásból látszanak eredni. A bosszúság , mely inkább apróságokra vonatkozik, szenvedőleges állapot, és testileg komor ság ban jelentkezik; de a harag cselekvő természetű, felkölti az akaratot, és a bosszúban keres megnyugvást. Testileg a vér erős hullámzásában, fenyegető tekintet és mozdulatokban nyer kifejezést.