Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/
hogy végül a Csongor éa Tünde bemutatója után Paulayt rendezőként hivják tapsra a függöny elé. 188o januárjában kerül sor A proletárok kirobbanó sikerű bemutatójára /Szedervári Kamilla szerepét eredetileg Paulayné játszotta volna/. Péterfy leirása a színpadképről példaszerű, s azért is érdekes, mert inkább egy korai naturalista berendezésről, mint a par excellence meiningeni történetiségről ad beszámolót: "A rongyos bútorzat, a zsibárustól szedett, üvegjevesztett, ócska acélmetszetek, a földre lekérődző krajcáros ablakfüggöny azonnal megösraertetnek a tulajdonossal. S ő maga ott ül a pamlagon, s most költi el a szatócstól hozott ebédjét. Kés és villa helyét keze pótolja, a tányért a szatócs papirja. Utolsó pohara csak az imént tört el, s egy öblös cserépedényből kell meginnia sörét. Condra az öltözete, erős pirositó rútitja arcát.... Megindul a tisztogatás,,, Szellőznek, porolnak. Az özvegy torapult idegei galvanizáltan mozognak. Sürög, forog, lármázik, ablakot nyit, hányja az ecetet a palackból a padlóra, hogy szobájában előke56 lo illat áradjon." Nehany ho múlva kifogástalannak minősítik a Macbeth felújítást, vagy körülbelül egy év múltán a Don Carlos új fordításban való szinpadra vitelét. A Gritti új kiosztása viszont Rakodczay Pál - elfogultnak tekinthető - véleménye szerint azért bukik meg /1881. III. 7./, mert Paulay a "meiningeniek példáján kapva" meg akarta honositanl, hogy "az m 57 első színeszek statistaljanak-..". A klasszikusok szinrevitelénél egyébként visszatér a "meiningeni" jelző, legyen szó akár az Egmont ról /1881. XII. 14./, akár az úrhatnám polgár ról /1882. II. 19./. De eredetinek és "minden izében jeles" produkciónak minősitik C3iky bohózatát^ A kaviár t /1882. III. 24./.
