Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

fajú drámák és vigjátékok nemes matrónáiban oly szerepkört alkotott, mely addig mindig másodrendű színésznők által megsze_ , 52 mélyesitve - csak általa jutott jelentőségre." Paulay azonban vigyázott arra, hogy sohase biztosítson külön előnyöket feleségének /aki egyébként 1872 óta egyre többször volt súlyos beteg/, amit viszont Podmaniczky báró kinevezési f

elterjeszté53 , , seben külön ki is emelt. Nyugodtan foghatott tehát hozza, hogy egyeduralomra jutván^ a maga képére kezdje formálni a színház művészi munkáját. Tóth Imre emlékezése szerint "...nem türt semmi egyéni szeszélyt... Szigorúságával, amely gyakran kiméletlen volt, de sohasem igazságtalan, pár év alatt elérte, hogy a nagy egyéniségek kezdtek fegyelmezett együttesbe beleolvadni."

54 Helyzetének megerősödését, pályája kiteljesedését két nagy kritikus, Beöthy Zsolt és Péterfy Jenő rendszeresen megjelenő 55 , irasaibol követhetjük nyomon. Eleinte váltakozó a visszhang. Az új évad Csiky-bemutatója, Az ellenállhatatlan hozza az első sikert /okt. 11./, bár Beöthy, Péterfyvel ellentétben^még nem tartja az előadást igazán jónak. A Budapesten időző Laube megdicséri A Pourchambault-család előadását. 1879 januárjában pedig a Julius Caesar előadásán elismerőleg nyugtázzák a "meiningeni" hatást. Ennek nyomán készülhettek azok a látványos szinpadi tablók, amelyeknek szövegkönyvét "a királyi pár ezüstlakodalmára" Jókai készitette /a Vitara et sanguinem!" - jelenet szépen összefért Berlioz Rákóczi-indulójával/, s a "hős Pálffy" egyszerre hódolhatott a régi és az új királynőnek. Az 1879~8o-as évadtól kezdve azután gyarapodnak az elismerő kritikák, "jeles rendezést", "gondos vezetést" kezdenek emlegetni,