Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

fajú drámák és vigjátékok nemes matrónáiban oly szerepkört al­kotott, mely addig mindig másodrendű színésznők által megsze­_ , 52 mélyesitve - csak általa jutott jelentőségre." Paulay azon­ban vigyázott arra, hogy sohase biztosítson külön előnyöket feleségének /aki egyébként 1872 óta egyre többször volt súlyos beteg/, amit viszont Podmaniczky báró kinevezési f elterjeszté­53 , , seben külön ki is emelt. Nyugodtan foghatott tehát hozza, hogy egyeduralomra jutván^ a maga képére kezdje formálni a szín­ház művészi munkáját. Tóth Imre emlékezése szerint "...nem türt semmi egyéni szeszélyt... Szigorúságával, amely gyakran kimé­letlen volt, de sohasem igazságtalan, pár év alatt elérte, hogy a nagy egyéniségek kezdtek fegyelmezett együttesbe beleolvad­ni." 54 Helyzetének megerősödését, pályája kiteljesedését két nagy kritikus, Beöthy Zsolt és Péterfy Jenő rendszeresen megjelenő 55 , irasaibol követhetjük nyomon. Eleinte váltakozó a visszhang. Az új évad Csiky-bemutatója, Az ellenállhatatlan hozza az el­ső sikert /okt. 11./, bár Beöthy, Péterfyvel ellentétben^még nem tartja az előadást igazán jónak. A Budapesten időző Laube megdicséri A Pourchambault-család előadását. 1879 januárjában pedig a Julius Caesar előadásán elismerőleg nyugtázzák a "mei­ningeni" hatást. Ennek nyomán készülhettek azok a látványos szinpadi tablók, amelyeknek szövegkönyvét "a királyi pár ezüst­lakodalmára" Jókai készitette /a Vitara et sanguinem!" - jele­net szépen összefért Berlioz Rákóczi-indulójával/, s a "hős Pálffy" egyszerre hódolhatott a régi és az új királynőnek. Az 1879~8o-as évadtól kezdve azután gyarapodnak az elismerő kriti­kák, "jeles rendezést", "gondos vezetést" kezdenek emlegetni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom