Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/
relém cimü tragédiáját 1843-ban aiég Szenvey József fordításában játszották, Victor Hugo Tudor Máriá ját pedig 1846-ban öziv és trón címen Nagy Ignác munkájaként mutatták be. A drámairodalom második vonalát még mindig színvonalasabban képviselik a francia szerzők. Mindenekeló'tt Sardou, akinek Paulay hat darabját forditja le: A jó falusiak /még Szerdahelyi Kálmánnal együtt/, A haza , Fernanda , majd az Odette , a Fedora és a Thermidor kerül sorra. Feuille-tői három müvet forait; a Júliá t, A szfinx et és A__falu t ; Augiar-téT kettőt: A z utóirat ot és a Porestier Pál t. A többi szerzők általában jelentéktelenebbek, bár némelyikük igen nagy sikert hoz a színháznak. Ifj. Dumas Alfonz úr cimü müve hetvenszer kerül színpadra, Barrière-nek A kis szórakozott ja ötvenhétszer, Dreyfus Egg kis vihar cimü egyfelvonásosa harminchatszor, Gondinet A párisi cimü színmüve meg éppen hetvenhétszer. Halévy-Crémieux és Decourcelle Constantin abbé ja százhuszonöt előadást ér meg, Bisson Válás után cimü vígjátéka meg éppen százötvenkettőt. Ha nem is irodalmi értékű müvek,de eszmeileg értékesebb darabok viszont csak a "szokásos" alacsony előadásszámot érik el. 1869-ben François Ponsard Galilei je /!/ csak háromszor látható. Eugène Manuel nagy egyfelvonásosa, a Munkások ,azonban 187oben hússzor mehet. Az időpont is érdekes: 1871-ben^a párizsi kommün idején a darab két főhőse közül az egyik elmondja, hogy: "Egyletbe járok, s ott titkár vagyok", a másik pedig gyűléseikről emlékezik, és arról, hogy ha lebuktak^"Törvényt idéztek ránk, s börtönbe zártak. Mindjárt dühös demokraták levénk, s a sápadt polgárnak: vad vörösök." Végül így vonják le az egyébként romantikus szerelmi-felismeréses darabban a politikai ta-
