Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

nulságot: "Az igaz erkölcs mindig szabadelvű*' Érdekes és megoldatlan problémákat jelentenek a már emii­tett "apokrif" forditások. Enyedi Sándor adata szerint példá­ul I860 körül Offenbach Eljegyzés lámpafénynél cimü énekes vig­játékát Havi Mihállyal együtt forditotta volna. A Nemzetiben ugyanez a darab I860, november 21-én Peleki Miklós forditáaá­ban került szinpadra. Banville Grigoir e­ját a szinlap sze­rint E.D. forditotta; Szinnyei azonban Paulaynak tulajdonitja, s nyilván az ő nyomán a Színművészeti Lexikon is. Racine Phaed­ra jának új forditását köztudomás szerint Parkas Albert ké­szítette; a Színművészeti Lexikon azonban Paulayt jelöli meg fordítóként. Ugyanez a helyzet Adolphe Belot A 47-ik cikk ci­mü drámájával, ahol a szinlap szerint R.S. a forditó, a Szín­művészeti Lexikon szerint azonban Paulay. Ugyanez a forrás ne­ki tulajdonítja Pailleron A szikra cimü vígjátékának forditá­sát is, melyet a szinlap Huszár Imre munkájaként tart számon. A szinlapon nincs nyilvántartva a forditó a Nemzetiben 1886. február 12-én bemutatott Zilah herceg cimü darab esetében, me­lyet Jules Glaretie irt; Cenner Mihály Márkus Emilia /Bp.1961./ cimü kötetében azonban a 74. oldalon Paulay Edét jelöli meg forditóként. Ezeket a bizonytalanságokat a jövendőben még tisz­tázni kell. Ugyancsak egy részletesebb monográfia elemezhetné részle­tesebben Paulay forditásainak tartalmi-minőségi kérdéseit. Any­nyit a felületesebb betekintés is észrevehet, hogy Paulay ál­talában mondható szövegeket irt; a ságópéldányokon lévő későb­bi javitások is mind ebben az irányban hatnak. Ezt az elvi meg­közelítést bizonyltja egyébként a Racine-forditáshoz irt elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom