Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

. 12 az ifjú szerelmes szerepek alakítóját, s meg azon a nyáron egy brassói vendégjátékával kapcsolatban látják benne- mint 13 már idéztük - Egressy "méltó utódját". Az e-lso összefoglalóbb elemzést az 186o/6l-es évadról Debrecenből küldi egy tudósító, aki igyekvését, komoly tanulmányait látja és javasolja, s nagy előnyéül tudja be, hogy "a természet szép külsővel s erős, kedves orgánummal áldotta meg"."

1

"^ Alakítása tudatosságának elmélyülésére vallanak azok a sorok, amelyek valamivel később a Hölgyfutárban jelennek meg, s pontosan jellemzik fejlődését és érlelődésének irányát: "Paulay játékán az alapos tanulmány és a szini szakma iránti buzgalomból folyó kerekdedség ömlik el. Ő az általa ábrázolt alak jellemét ritka biztonsággal fogja föl, és ekként mindeukor el is találja a helyes mertéket tehetsegei alkalmazásában." Abban az évben pedig, amikor vágyai céljához, a Nemzeti Színházhoz bejuthat, a kolozsvári kritika Uriel Acosta szerepében a korszak divatos és sikeres vendégművészéhez, Ira Aldridge-hoz méri^ a Hamlet szerepében pedig "komoly stúdium"-át s általában is odaadó szorgalmát emeli ki."^ A nemzeti színházi bemutatkozó fellépések - Bánk bán és Hamlet - az új környezetben nem hoztak igazi sikert, de mint láttuk, a viszonylag gyors beilleszkedésnek ez nem volt akadálya. A széleskörű rutinból fakadó modorosság azonban továbbra is sajátja maradt, s amikor már II. Endrét játssza, akkor a Pesti Napló A.J. jelű kritikusa hamis pátoszt 17 es éneklést vet a szemere. A kor színpadi gyakorlata lehetővé tette, hogy az együtteisek tagjai jutalomjátékot kapjanak /ez az adott előadás bevételéből kiemelt juttatást jelentett/, és a darabválasztással