Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/
-társulatnál játszott szerepei közül alkalmilag eljátszhatta A k améliás hölgy Armand ját, Clean tot a Fösvény ből ; hogy csak néhányat emlitsünk a pályáját végigkísérő szerepekből. Persze több esetben az általa játszott darab kisebb jelentőségű szerepeivel kellett megelégednie: már csak Southampton grófja az Essexben, csak Ottó, majd II. Endre a Bánkb an, az ellenjátékos Don Sancho a Cidben és Lehmann Godofréd a II. Rákóczi Per enc fogságá ban, vagy éppen az Első szinész a Hamlet ben. Az azonban kétségtelen, hogy a Nemzeti Szinház új bemutatóiban egyszer sem kapott vezető szerepet. Rédey Tivadar megemlékezésében emliti, hogy "első zajosabb sikerét" Paulay Kecskeméten, a Stuart Mária "tüzes Mortimerében" aratta.^ Még ugyanabban az évben a Hölgyfutár egy szarvasi fellépéséről szólva "csinos szinpadi alak"-nak irja, de 7 , . meg újoncnak tartja. Egy ev múlva T'atarol olyan biztatás Q hangzik el, mely szerint igyekeznie kell^"és sokra haladhat." A Magyar Sajtó ismét egy év elteltével megemlíti, hogy bár a hősi szerepek nem vágnak alkatához, azért olyanokat is elját9 , szőtt. A Budapesti Visszhang a Vasalarcos aban játszott jutalomfellépésével kapcsolatban megdicséri szorgalmát^ és attól óv. ja, nehogy a külsőségek rossz útra vezessék. 10 1858 októberében Paulay két hét szabadságot kért Latabár Endrétől, hogy két szerepben bemutatkozhassak a Nemzeti Szinházban. 2o-án a Gau t hier Mar;; it Armandját játssza el a pesti szinpadon, s szokás szerint a plakáton "a kijelölt szerepben ajánlja magát a t. közönség kegyébe"; két nap múlva pedig Czakó Végrendelet ében gróf Tárai Béla szerepében lép fel. Ismét egy év múlva a kolozsvári közvélemény már a "kedvelt tagok" körébe számitja
