Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

Brutus, Bánk, Tell, Wallenstein sat. csak olyan politikai és családi viszonyok között alakulhattak olyan jellemekké. A vallás, közerkölcsiség és általános műveltség az egyéni jellem fejlődésére szintén hatalmas befolyást gyakorol. 12.§. A jellem fejlődése Minden drámai jellem úgy jelenik meg előttünk, mint aminővé a fentebb elősorolt viszonyok és feltételek alakították. De az emberi jellem nem kész, bevégzett állapot, mely mindig és mindenütt ugyanaz marad; sőt, inkább a szabad akarat el határozásai folytán folytonos mozgásnak van alávetve, azaz: fejlődik; de e mozgás, e fejlődés, e látszólagos változás mindig ama határok közt marad, melyeket a jellem alakulásának fel tételei szabnak meg. Eszerint minden jellemben két főmozzanatot észlelünk; t.i. a szerves kényszerűséget és a szabad elhatározást. A szerves kényszerűségnél fogva minden jellemből csak olyan nyilatkozások fejlődhetnek, melyek benne, tehetségeinél fogva, megvannak; és a szabad elhatározásnál fogva fejlődnek a lélek tehetségei abban az irányban, amelyet szervezete kijelöl. E mozzanatok tökéletesen összeolvadva teszik a jellem egy ségét. Minden drámai jellem első megjelenéséből és környezetének Ítéletéből és fölfogásából kell megismernünk azt az alapot, me lyen az egyén álL és melyből kiindulva szükségképpen olyanná fejlődik, amilyent beszédei és tettei által az egész drámai cselekvényen át igazol. Igy pl. Othello, Jago, Hamlet, Macbeth sat. megjelenésében