Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

hasern történt a gyermek megszületésének napján. Az azonban eldöntetlen marad, hogy Paulay Ede március 12-én vagy 14-én látta-e meg a napvilágot. A fennmaradt adatok azt bizonyítják, hogy kimagaslóan értelmes gyermek volt. Különben aligha történhetett volna meg, hogy a mindössze nyolcéves gyermek 1844-ben felvételt nyerhessen a kegyesrendiek budai főgimnáziumába /más néven a Budai Egyetemi Gimnáziumba^ Az iskolaévekről egyébként Paulay Lajos, a család ma is élő leszármazottja kiterjedt kutatásai szá mólnak be. A fővárosban való tartózkodást nyilván az tette lehetővé mind Paulay Ede, mind öccsei, Móric és Lajos számára, hogy rokonaik éltek Budán: egy bizonyos nemes Paulay Perenc ügyvéd, illetve Paulay István katonaorvos. A többi gyermek - az 1846-ban született Gábor és az 185o-ben már Homonnán született Antal - a szülőkkel maradt; az apa, Paulay György /181o 1891/ és az anya, Zahorai Mária /1814 k. -1875/, nem voltak olyan anyagi helyzetben, hogy mindnyájuknak a nevelés és oktatás kivételes lehetőségeit megteremtsék. Paulay György ekkor még "lovas sóőr", 1847-től azonban mázsamesteri beosztásban 2 Tarkanyban lett soellenor. Paulay Ede tehát elemi iskolai "tanulmányait Pesten 1842 és 1843 során bevégezve került a gimnáziumba. Itt egy év után egy tanévre kimaradt, majd 1846-tól 1848 februárjáig négy gimnáziumi osztályt fejezett be. Mivel a szabadságharc folyamán a magyar kormány úgy határozott, hogy 1849 első napjaitól megkezdi a főváros kiürítését, az iskolák is beszüntették működésüket. Igy a Paulay-gyerekeknek is haza kellett utazniuk. Ede a IV. osztály második felét magánúton vé gezte el a sátoraljaújhelyi piarista gimnáziumban, majd az V.