Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

osztályt is. A VI. és a VII. osztályt viszont már Kassán, a premontreiek gimnáziumában végezte el. Az iskolai anyakönyv bejegyzése szerint 1852. július 1-ével kimaradtnak nyilváni, . 3 tottak 29 igazolatlan ora bejegyzésével. Paulay üde hivatalos iskolaévei, felkészülése egy nagyivü pályára tulajdonképpen be is fejeződtek. Ismét csak tehetségét és tudatosságát bizonyítja, hogy egy kis vándortársulathoz keveredve nem kallódott el, hanem az önművelés nehezebb útját választva óriási kezdősebességgel indult el egy nagyszerű hivatás beteljesítése felé. Vándorévek - színészévek Hogy ez a döntés nem lehetett teljesen súrlódásmentes, az is bizonyítja, hogy az iskolában Igazolatlan órák egész sorát jegyzik fel, majd pedig az a tény, hogy Paulay, aki ekkor mindössze tizenhat esztendős, eleinte nem a saját nevén szerepel, ami a családjával való feszültségre utal. Névtelensége meglehetősen megneheziti működése első idejének rekonstruálását. Ebben a kötetben lehet találni azt a szerepkatalógust, amely Enyedi Sándor kutatásai nyomán először kisérli meg feltárni Paulay vidéki életét, művészi pályájának legkorábbi időszakát. A források egyeztetése után - mint ezt a katalógus bevezetésében olvashatjuk - az alábbiakat állapitja meg: 1852 nyarán a Miskolcról Kassára érkező Hidassy Elek által vezetett színtársulat játszott a városban. Paulay velük ismerkedett meg. Az együttes vezetését még ott, Kassán, Láng Boldizsár vette át, a társulást másik része pedig Kőszegi Endre igazgatásával Miskolcra távozott. Az egyik forrás szerint "Miskolcon lépett föl először Szigligetinek Párbaj, mint istenítélet c. drá-